törj össze

pszt

fájok

a bárcsakkal kezdődő mondataim sosem válnak valóra.

nem szép. 

***

csodás szülinap lesz

rosszul vagyok.

de az írás legalább megy.

na, most felhívhatna úgy a világon akárki. értékelném. vagy nem. nem tudom. csalódtak bennem. rohadt érzés. tönkreteszem magam. 

istenem, nagyon...

érdekes, de szomorú vagyok. nem is rosszul érzem magam. s z o m o r ú vagyok. rég voltam már az. tényleg.

nem megy az írás. pedig szeretném, ha nem kéne kierőszakolni magamból minden szót. zenéket hallgatok, érzéseket csalogatok, és semmi. annyira üres lettem, hogy bele kéne halni. igazságtalanság. ennyi jutott nekem.

nincsen értelme az egésznek. szeretném, ha az álmaim nem falnának fel, ha nem csöpögne végig rajtuk a múltam és a mostom félelmetes kuszasága. ártatlanul ülnék valami nemlétezőben, és őszintén elfeledkeznék rólatok. összetörtök.

komolyan mondom. ki lopta el a gondolataimat ?

abba kéne hagynom ezt is. nem vagyok jó. most már ez se maradt. semmi se.

fujjfujjfujj. bele akarok dögleni.

azt álmodtam, hogy felhívtál.

nem érdekes.

segítség

ez most szánalmas, de  olyan nagyon jó lenne.

csak te maradj meg nekem, csak te maradj meg

     szeretlek

nem fog fájni, nem fogod bánni, kívánj bármit, már úgyse számít

megcsókolom az álmaidat

               és a bőrödbe suttogom

                                                önmagam.

h
i
á
n
y
z
o
l


a neved, a neved, a neved, ami kell.


a bőrömbe akarlak karcolni, vörös csíkként, hosszan, mélyen, annyira, hogy fájjon. üvölteni akarok, szétteregetni a hiányodat a szoba közepén és belefeküdni. elmerülni a csillagok között, belefulladni a fényükbe.

lélegzetvétel. pislogás. ennyi vagyok, és te még ennyi sem. nincsen belőled más, csak a szavaid. az emléked, egy tesziluett a takarómhoz láncolva, a tudatomba ömölve. lépések a padlón, parketta recsegés, megvető kacagás - életroppanás. semmiben sem vagy, és mindenben létezel.

börtön. feketefehér kép vagy, cigaretta füst, tetoválás a hátamon, hányinger, vágyódás, ujjak, kesztyű a szekrényben, fekete fekete fekete, és kék, mindenütt. ott vagy, és sehol sem létezel.
nem nekem létezel.
nem értem.

és nem, nem értem. nem fogom fel. nincs agyam. nincs doboz. nem tudlak eltemetni. nem akarlak.
annyi nem.
annyi annyi annyi...
te vagy. mind. az utolsó vércsöppig.
bennem vagy, az utolsó vércseppemig, a könnyeim átlátszó, függönyszerű bánatfelhőjében, a sóhajtozásban, a télben, örökké
fájdalmasan
igazul